Két hónapos...

...is elmúlt a kisebbik nagyfiam.Nem győzök csodálkozni,hogy milyen hamar elrepültek ezek a hetek.Domival annak idején sürgettem az időt,szerettem volna ha kettő,három,négy hónapos lett volna már.Alig vártam,hogy nyúljon a tárgyakért,forogjon ide-oda,kússzon-másszon.Most egész más a helyzet.Élvezem a pici babám,akinek napról napra tárul ki a világ.Nem siettetek semmit.Lesem ahogy fejlődik.Már minden érdekli,kíváncsiskodik,lesi a körülötte zajló dolgokat.Kétszer a buksiját is fel sikerült emelnie:).Nagyon barátságos,állandóan nevet.Legjobban a pelenkacserét szereti,olyankor mindig óriási mosolyokat kapok :).Sokat 'magyaráz' és szinte soha nem sír.Mostanában ha összejön,akkor kétszer szopizik egy nap,de azon kívül is csak anyatejet kap.Szerencsére van bőven, a fagyasztó is rég tele :D.

Hu,elég izé lett ez a bejegyzés,de 3 órát aludtam hajnalban...tudniillik tegnap este csavarogni voltam a barátnőmmel:D