Antoine de Saint-Exupéry: Fohász
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az
igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
2011. november 28., hétfő
2011. november 27., vasárnap
Zeneajánló következik
Koncerten voltunk tegnap. Eddig is nagyon szerettem ezt az együttest, de amit tegnap adtak az egyszerűen frenetikus volt. Két órán keresztül ugráltunk, minden feszültség ott maradt a tánctéren :) Ja és hogy kikről is van szó? Hát ime: http://www.intimtornaillegal.hu/
2011. november 25., péntek
Nosztalgikus hangulatban
Amikor a gyerekeimre nézek, sokszor kerülök nosztalgikus hangulatba. Csak úgy elnézem őket és nem térek napirendre, hogy már eltelt 4 év azóta, hogy anya vagyok. Tegnap tök véletlen bukkantam rá, hogy a Picasa-n megvan az eddigi összes fénykép, amit a netre feltettem. Több sem kellett, össze is gyűjtögettem néhányat :)
2011. november 23., szerda
Almás-fahéjas
Ha szeretnétek egy igazán egyszerű, de nagyon nagyon finom sütit, akkor ezt mindenképpen próbáljátok ki :)
http://www.mindmegette.hu/almas-fahejas-kevert.recept
Mi annyit módositottunk rajta, hogy reszeltük az almát, nem daraboltuk plusz reszeltünk bele étcsokit is.
És hát természetesen a gyerekek sem maradhatnak ki a kevergetésből:
A sütiről kép azért nincs, mert rögtön elfogyott, bár az is igaz, hogy csak fele adagot csináltunk :-)
http://www.mindmegette.hu/almas-fahejas-kevert.recept
Mi annyit módositottunk rajta, hogy reszeltük az almát, nem daraboltuk plusz reszeltünk bele étcsokit is.
És hát természetesen a gyerekek sem maradhatnak ki a kevergetésből:
A sütiről kép azért nincs, mert rögtön elfogyott, bár az is igaz, hogy csak fele adagot csináltunk :-)
2011. november 22., kedd
I ♥ tél
Zúzmara. Zimankó. Hidegtől kipirult arcocskák. Havazás. Hóember. Télapó. Adventi vásár. Várakozás. Karácsony. Diszek. Csillogó szemek a fa körül.Forralt bor.
Ugye mennyi szépsége van a télnek is? :-)
Forrás: http://bartoserika.hu/
Ugye mennyi szépsége van a télnek is? :-)
Bartos Erika: Hóember
Zúzmarás a december,
Örülhet a hóember.
Hófehér a pocakja,
Óriási hólabda.
Hópocakján hófeje,
Seprűt tart a jobb keze.
Kavicsszem és kavicsszáj,
Répaorrán kismadár.
Hosszú sál a nyakába’,
Van egy kopott kabátja.
Fazékból a kalapja,
Sosem volt haj alatta.
Mosolyog, míg tart a fagy,
Tavasszal majd elolvad.
2011. november 21., hétfő
Bálintról
Ha nekem valaki még egyszer azt mondja, hogy nincs rossz gyerek, csak eleven, arra rábizom egy hétre az én kicsi fiamat :-D
Fogadóóra
Szülői értekezlet már kettő is volt, mióta Domi ovis, de múlt héten sor került életem első fogadóórájára is.
Domi már szeptember 19.-e óta jár az oviba, de sajnos a mai napig nem sikerült megszeretnie. Illetve hát érdekes, mert mindenkinek azt mondja, hogy szereti és jól érzi magát, de reggelente mégis mindig sirva kér, hogy ne hagyjam ott és ami a legkevésbé tetszik nekem az az, hogy egész áldott nap nem játszik se egyedül, a többiekkel meg pláne nem. Nem vesz részt a tornában, a közös festésben, semmiben ha kreativkodnak. Az ottalvás ha szóba kerül, teljesen kiborul. Bár látszólag azt megérti, hogy majd ha munkába állok, muszáj lesz ott aludnia. Van köztetek olyan, akinek szintén ilyen nehezen ment a beszokás? Mert hát tudom én, hogy Domi nem egy átlagos gyerkőc és sejtettem is, hogy nem fog könnyen beilleszkedni, na de hogy ennyire nehezen menjen, azt azért nem gondoltam volna. Szivesen veszek bármilyen tanácsot. Szerintetek adjak neki időt még? Vagy keressek fel egy szakembert, aki tudna segiteni? Vagy egy kicsit erőltessem jobban, szóljak rá itthon, hogy igenis vegyen részt a foglalkozásokban? Ezzel vajon ártanék vagy pont ezzel használok? Hu, rengeteg kérdés, sokszor teljesen tanácstalan vagyok ebben az ügyben, mert természetesen a legkevésbé sem szeretném azt, ha Domi amúgy is borzasztóan érzékeny lelkivilága megsérülne.
Domi már szeptember 19.-e óta jár az oviba, de sajnos a mai napig nem sikerült megszeretnie. Illetve hát érdekes, mert mindenkinek azt mondja, hogy szereti és jól érzi magát, de reggelente mégis mindig sirva kér, hogy ne hagyjam ott és ami a legkevésbé tetszik nekem az az, hogy egész áldott nap nem játszik se egyedül, a többiekkel meg pláne nem. Nem vesz részt a tornában, a közös festésben, semmiben ha kreativkodnak. Az ottalvás ha szóba kerül, teljesen kiborul. Bár látszólag azt megérti, hogy majd ha munkába állok, muszáj lesz ott aludnia. Van köztetek olyan, akinek szintén ilyen nehezen ment a beszokás? Mert hát tudom én, hogy Domi nem egy átlagos gyerkőc és sejtettem is, hogy nem fog könnyen beilleszkedni, na de hogy ennyire nehezen menjen, azt azért nem gondoltam volna. Szivesen veszek bármilyen tanácsot. Szerintetek adjak neki időt még? Vagy keressek fel egy szakembert, aki tudna segiteni? Vagy egy kicsit erőltessem jobban, szóljak rá itthon, hogy igenis vegyen részt a foglalkozásokban? Ezzel vajon ártanék vagy pont ezzel használok? Hu, rengeteg kérdés, sokszor teljesen tanácstalan vagyok ebben az ügyben, mert természetesen a legkevésbé sem szeretném azt, ha Domi amúgy is borzasztóan érzékeny lelkivilága megsérülne.
2011. november 12., szombat
2011. november 11., péntek
MP
El fogom kezdeni ujra a blogirast, addig is amig kitalalom, hogy hol kezdjem, jojjon egy Muller Peter. Szivbol ajanlom mindenkinek. Segitsen annyit nektek, amennyit nekem segitett az elmult masfel evben :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)