Elment a papa tegnap.Neki már könnyű,nekünk most nehéz
2009. szeptember 30., szerda
2009. szeptember 28., hétfő
Hajnalok hajnalán
Úgy írnék valamit,de csak ilyenek jutnak eszembe:
Ki korán kel,aranyat lel.
Aki sokat alszik,keveset él.
Türelem rózsát terem.
Ki korán kel,aranyat lel.
Aki sokat alszik,keveset él.
Türelem rózsát terem.
2009. szeptember 27., vasárnap
Pár mondat a szösziről
Olyan nagy már a nagyobbam.Fel sem tűnt a hónapok alatt,hogy mennyire önálló lett.
-már két éjszakát rendes ágyon aludt a kiságy helyett.Első alkalommal kétszer esett le szegénykém,úgy hogy mellette aludtam :O :D...egyszer amíg Bálintot etettem,egyszer amíg pisilni mentem ki.Remélem ezzel ennyi is volt a leeséseknek :)
-úgy iszik a bögréből egyedül,hogy egy csepp sem megy mellé
-ügyesen próbálkozik az evéssel,nem is nagyon engedi,hogy etessem :)
-öltözködni is próbál.Egyelőre sikertelenül még,de semmi nem szegi kedvét és sosem adja fel :)
-egyre ritkábban ébred sírva,inkább kiabál,hogy nyanya :D
Most épp két napja taknyi,de ma reggel már nem sírt orrszívás közben
Olyan nagyon jó,hogy van nekünk ♥
-már két éjszakát rendes ágyon aludt a kiságy helyett.Első alkalommal kétszer esett le szegénykém,úgy hogy mellette aludtam :O :D...egyszer amíg Bálintot etettem,egyszer amíg pisilni mentem ki.Remélem ezzel ennyi is volt a leeséseknek :)
-úgy iszik a bögréből egyedül,hogy egy csepp sem megy mellé
-ügyesen próbálkozik az evéssel,nem is nagyon engedi,hogy etessem :)
-öltözködni is próbál.Egyelőre sikertelenül még,de semmi nem szegi kedvét és sosem adja fel :)
-egyre ritkábban ébred sírva,inkább kiabál,hogy nyanya :D
Most épp két napja taknyi,de ma reggel már nem sírt orrszívás közbenOlyan nagyon jó,hogy van nekünk ♥
2009. szeptember 25., péntek
Hálás feladat :)
LiliNortianyu kérdezte tőlem,hogy miért vagyok hálás.Nagyon egyszerűen,egy szóban meg tudom fogalmazni:az életemért.Azért,mert olyan amilyen,még akkoris,ha sokszor nehéz.Nagyon nehéz.
... és ti kedves olvasók!Miért adhattok hálát nap mint nap?
... és ti kedves olvasók!Miért adhattok hálát nap mint nap?
2009. szeptember 24., csütörtök
Kitaláljátok?
Sokaknál láttam már találós kérdést a gyerkőcök aranyköpéseiből.Nos úgy tűnik,hogy lassan ebben a blogban is indulhat ilyen rovat
Miért hívja úgy Domi a lovat,hogy hehehe?
Miért hívja úgy Domi a lovat,hogy hehehe?
2009. szeptember 23., szerda
Tanácsadáson
Bálint
6600 gramm és 62,5 centi.(szerintem tök érdekes,de Domi is 10 hetesen pontosan 6600 gramm volt).Megkapta a 2 hós oltást + a prevenarból az elsőt.Szegénykém nem is sejthette mi vár rá és borzasztóan sírt.Még soha ennyire nem volt nekikeseredve:(.De aztán végül hamar megvígasztalódott,hazafele pedig jót aludt a babakocsiban :)
Domi
11500 gramm és 80 centi.Egészen addig nagyon hősiesen viselte a méreckedést meg mindent,amíg fel nem kellett csücsülni a vizsgálóasztalra.Na ott eltörött a mécses és nagyon,de nagyon sírt.A szívem szakad meg,mikor így zokog és csak kapaszkodna belém szegénykém:(((
Ő is megkapta a 18 hós oltást + a prevenar utolsóját.Hazafele már bohóckodott :)
Délután még lementünk a játszóra.Bálint már ott kezdte a nyűgösködést,Domi csak mikor már majdnem hazaértünk,de itthon aztán elszabadult a pokol :(
A nagyom a lábát fájlalta,a kisebbikem belázasodott:( Egyiknek Nurofen,másiknak Germicid.Ehhez képest az éjszaka nem volt vészes,kíváncsian állok a mai nap elébe....
6600 gramm és 62,5 centi.(szerintem tök érdekes,de Domi is 10 hetesen pontosan 6600 gramm volt).Megkapta a 2 hós oltást + a prevenarból az elsőt.Szegénykém nem is sejthette mi vár rá és borzasztóan sírt.Még soha ennyire nem volt nekikeseredve:(.De aztán végül hamar megvígasztalódott,hazafele pedig jót aludt a babakocsiban :)
Domi
11500 gramm és 80 centi.Egészen addig nagyon hősiesen viselte a méreckedést meg mindent,amíg fel nem kellett csücsülni a vizsgálóasztalra.Na ott eltörött a mécses és nagyon,de nagyon sírt.A szívem szakad meg,mikor így zokog és csak kapaszkodna belém szegénykém:(((
Ő is megkapta a 18 hós oltást + a prevenar utolsóját.Hazafele már bohóckodott :)
Délután még lementünk a játszóra.Bálint már ott kezdte a nyűgösködést,Domi csak mikor már majdnem hazaértünk,de itthon aztán elszabadult a pokol :(
A nagyom a lábát fájlalta,a kisebbikem belázasodott:( Egyiknek Nurofen,másiknak Germicid.Ehhez képest az éjszaka nem volt vészes,kíváncsian állok a mai nap elébe....
2009. szeptember 22., kedd
Logikus,nem?
-Domi hogy hívják a tesódat?
-Tesó!
és igen,ezzel ismét tanubizonyságot tett róla,hogy ő is meg fog tanulni beszélni :D
Ma reggel is így ébresztett például:
-Nyanya! Kaka!!!
Ami annyit jelent,hogy anya légyszíves kelj fel és készítsd el nekem a reggeli kakaómat
-Tesó!
és igen,ezzel ismét tanubizonyságot tett róla,hogy ő is meg fog tanulni beszélni :D
Ma reggel is így ébresztett például:
-Nyanya! Kaka!!!
Ami annyit jelent,hogy anya légyszíves kelj fel és készítsd el nekem a reggeli kakaómat
2009. szeptember 21., hétfő
Egyenruha
Említettem olyat,hogy az én fiaim ugyan biztos nem kapnak majd egyenszerkót?
...és ez csak az egyik
...és ez csak az egyik
2009. szeptember 18., péntek
2009. szeptember 17., csütörtök
Császár kontra hüvelyi szülés
Elegem van a császáros anyukák hátrányos megkülönböztetéséből...elég az arra irányuló megjegyzésekből,hogy a császár csak egy műtét...aki császáros az nem tud szülni...micsoda hülyeségek ezek???Hogy tud egy ember,egy anya ilyet mondani???Miért kell kevesebbnek éreznem magam,mert mindkét fiamat császármetszéssel SZÜLTEM???Ettől nem érek annyit,mint más anya??Vagy szarabb vagyok,nem tudom így szépen nevelni a gyerekeimet??
Nem értem egy jó társaságban,ahol anyukák töltik együtt napjaik elég nagy részét,hogy hangozhatnak el ilyen és hasonló kijelentések.Néha nem ártana gondolkodni mielőtt kimondok egy-egy mondatot,hogy azzal nem bántok-e meg esetleg másokat.Aztán meg jön a magyarázkodás,hogy ja de nem úgy,meg ha muszáj,akkor muszáj :-/...nem kiváltság hüvelyi úton szülni,ahogy nem természetellenes(ma már) császárral sem...
Én soha,egy percre sem bántam,hogy császárral segítették világra a fiaimat,holott egyikkel sem így készültem a legelején.A lényeg,hogy szépek,egészségesek és hogy vannak nekem és hogy nem 10 centivel lejjebb bújtak ki,hát kit érdekel.
Nem értem azokat,akik csak,mint egy szükséges rosszra gondolnak a császármetszésre vagy ne adjisten annak is élték meg....nem értem,hoyg lehet egy gyermek világrajöveteléről,a legszebb dologról a világon így vélekedni.
Amúgy meg lányos édesanyák...ha a ti lányotok is császárral fog szülni,majd nekik is hasonló szépeket mondotok?Akkor is ez lesz a véleményetek,ha az unokáitok fognak nem 'simán'(ez de borzasztó egy kifejezés)megszületni?
Ja és sajnálom,de nem érdekel,hogy kit bántok meg ezzel az írással,mert azzal sem foglalkozott senki,hogy engem és a többi császáros anyukát megbántott-e néhány jól irányzott mondattal....és nem,lesarkítva sincs egyik gondolatom sem...ennyire fekete vagy fehér az egész.Természetesen akinek nem inge,nem veszi magára :)
Nem értem egy jó társaságban,ahol anyukák töltik együtt napjaik elég nagy részét,hogy hangozhatnak el ilyen és hasonló kijelentések.Néha nem ártana gondolkodni mielőtt kimondok egy-egy mondatot,hogy azzal nem bántok-e meg esetleg másokat.Aztán meg jön a magyarázkodás,hogy ja de nem úgy,meg ha muszáj,akkor muszáj :-/...nem kiváltság hüvelyi úton szülni,ahogy nem természetellenes(ma már) császárral sem...
Én soha,egy percre sem bántam,hogy császárral segítették világra a fiaimat,holott egyikkel sem így készültem a legelején.A lényeg,hogy szépek,egészségesek és hogy vannak nekem és hogy nem 10 centivel lejjebb bújtak ki,hát kit érdekel.
Nem értem azokat,akik csak,mint egy szükséges rosszra gondolnak a császármetszésre vagy ne adjisten annak is élték meg....nem értem,hoyg lehet egy gyermek világrajöveteléről,a legszebb dologról a világon így vélekedni.
Amúgy meg lányos édesanyák...ha a ti lányotok is császárral fog szülni,majd nekik is hasonló szépeket mondotok?Akkor is ez lesz a véleményetek,ha az unokáitok fognak nem 'simán'(ez de borzasztó egy kifejezés)megszületni?
Ja és sajnálom,de nem érdekel,hogy kit bántok meg ezzel az írással,mert azzal sem foglalkozott senki,hogy engem és a többi császáros anyukát megbántott-e néhány jól irányzott mondattal....és nem,lesarkítva sincs egyik gondolatom sem...ennyire fekete vagy fehér az egész.Természetesen akinek nem inge,nem veszi magára :)
Micsoda szerencse...
Ma reggel kaptam ímélben...gazdag lettem
:
Gratulálunk a szerencsés gyoztes,
Ez azért kapja az idei, a Shell Promo, amely alapja az e-mail címek levonni a világ egy idoben az interneten.
Keresztül Szavazni rendszer, az e-mail, valamint további hét választották a gyoztes a promo. Ennek eredményeként nyersz $ 500.000.00USD. Gratulálunk!
Annak érdekében, hogy kihasználják a gyoztes díjat, akkor kapcsolatba kell lépnie a követelések ügynök az alábbi adatokat, és adjon neki a nyertes szám: 1 2 26 30 40 21 és Hiv. Szám ILP / HW 46704/33, beleértve a telefonszámot egyszeru kommunikáció.
Mr. Micheal Adams.
Telefon .. +234-703-746-9568.
E-mail: company_shelloil@yahoo.com
Gratulálunk!
Aláírt,
Igazgatás
Amint ideér a pénz,mindenki kap tőlem egy autót :D
:Gratulálunk a szerencsés gyoztes,
Ez azért kapja az idei, a Shell Promo, amely alapja az e-mail címek levonni a világ egy idoben az interneten.
Keresztül Szavazni rendszer, az e-mail, valamint további hét választották a gyoztes a promo. Ennek eredményeként nyersz $ 500.000.00USD. Gratulálunk!
Annak érdekében, hogy kihasználják a gyoztes díjat, akkor kapcsolatba kell lépnie a követelések ügynök az alábbi adatokat, és adjon neki a nyertes szám: 1 2 26 30 40 21 és Hiv. Szám ILP / HW 46704/33, beleértve a telefonszámot egyszeru kommunikáció.
Mr. Micheal Adams.
Telefon .. +234-703-746-9568.
E-mail: company_shelloil@yahoo.com
Gratulálunk!
Aláírt,
Igazgatás
Amint ideér a pénz,mindenki kap tőlem egy autót :D
2009. szeptember 15., kedd
2009. szeptember 14., hétfő
Nincs kedvem írni
Jó sok gondolat van a fejemben,de most egyik sem ide való:) ..Jól vagyunk,minden oké...csak épp ihlet nincs,majd jövök,ha visszajött :D
Add tovább!
Egymástól teljesen függetlenek,de a lényege mindkettőnek ugyanaz.Figyeljünk egymásra!
Kattintsatok!
korababákról
védjük a környezetet
Kattintsatok!
korababákról
védjük a környezetet
2009. szeptember 12., szombat
Két hónapos...
...is elmúlt a kisebbik nagyfiam.Nem győzök csodálkozni,hogy milyen hamar elrepültek ezek a hetek.Domival annak idején sürgettem az időt,szerettem volna ha kettő,három,négy hónapos lett volna már.Alig vártam,hogy nyúljon a tárgyakért,forogjon ide-oda,kússzon-másszon.Most egész más a helyzet.Élvezem a pici babám,akinek napról napra tárul ki a világ.Nem siettetek semmit.Lesem ahogy fejlődik.Már minden érdekli,kíváncsiskodik,lesi a körülötte zajló dolgokat.Kétszer a buksiját is fel sikerült emelnie:).Nagyon barátságos,állandóan nevet.Legjobban a pelenkacserét szereti,olyankor mindig óriási mosolyokat kapok :).Sokat 'magyaráz' és szinte soha nem sír.Mostanában ha összejön,akkor kétszer szopizik egy nap,de azon kívül is csak anyatejet kap.Szerencsére van bőven, a fagyasztó is rég tele :D.
Hu,elég izé lett ez a bejegyzés,de 3 órát aludtam hajnalban...tudniillik tegnap este csavarogni voltam a barátnőmmel:D
Hu,elég izé lett ez a bejegyzés,de 3 órát aludtam hajnalban...tudniillik tegnap este csavarogni voltam a barátnőmmel:D
2009. szeptember 10., csütörtök
2009. szeptember 8., kedd
Activity
Nem bánnám,ha Domi lassan a kommunikáció egy magasabb szintjére lépne.Na nem mintha bajom lenne azzal,hogy reggeltől estig csak mutogat,hogy hee meg ee vagy esetleg nyanya hőő.De azért mégiscsak egyszerűbb lenne az élet,ha nem halna majdnem szomjan,mire elmutogatja,hogy inni kér például
2009. szeptember 7., hétfő
Esti képek
Nagyon szeretem őket,mikor meztelenek.Ilyenkor olyan kis....anyaszültek
Így pózol a fényképezőnek :D :D
Így pózol a fényképezőnek :D :D
2009. szeptember 6., vasárnap
A szoptatás és én
Régóta rágódom azon,hogy írjam-e meg ezt a bejegyzést,illik-e ebbe a blogba,de legfeljebb majd kitörlöm,ha máskor másképp gondolom majd,mint most :).
Nagy mumusomról,a szoptatásról néhány gondolatom.
Annak idején Domival nem jött össze a szoptatás.Nem tudom,min múlott.Én szívesen fogom arra,hogy a koraosztályon üvegből kapott enni és senki nem volt,aki segített volna a helyes mellretételben,mikor már lehetőség volt rá.Mikor segítséget kértem,a kezembe nyomtak egy bimbóvédőt.De nyilván nem ez volt a fő ok,mert ha alaposan utánajártam volna és ismertem volna azokat az anyukákat és azokat az oldalakat,amiket ma ismerek akkor menthető lett volna a helyzet.Persze legnagyobb részben én vagyok a hibás,de az akkori körülmények között végül a legkényelmesebbnek azt találtam,ha üvegből etetem a lefejt tejemmel.Több szempontból is nagyon jó volt ez a megoldás: mindig tudtam,hogy mennyit evett és az mennyi ideig elég neki körülbelül.Ha esetleg valami dolgom akadt,akkor rá tudtam bízni anyukámra Domit,ő is ugyanúgy meg tudta etetni.Az egy,amihez ragaszkodtam,hogy fél éves koráig vagy amíg csak van anyatejet kapjon...
Aztán megfogant Bálint.Megfogadtam,hogy mindent máshogy fogok csinálni,mindent megteszek a sikeres szoptatásért.Szopis tanácsadókkal beszélgettem,előadásra jártam,bújtam a netet.Biztos voltam benne,hogy menni fog és alig vártam az első alkalmat,hogy megpróbálhassam.Szülés után két órával már ki is hozták Bálintot és mellre tették nekem(akkor még az érzéstelenítés miatt nem tudtam mozogni) és otthagytak vele.Hiába a sok olvasmány és utánajárás,egyszerűen nem tudtam mit kell csinálni...gyömöszöltem a szájába,de csak sírt.Mindegy,nincs vész,még nem indult be a tejtermelés,nyugi,nem lesz gáz.Amúgy is állítólag két napra elegendő tartalékkal jönnek világra a gyerekek :D .Az akutszobában eltöltött két nap ezzel a nyűglődéssel telt.Mikor lekerültünk baba-mamásba már könnyebben mozogtam és sikerült is harmadik nap mérhetőeket szopiznia Bálintnak.Nagyon boldog voltam,bár hazudnék,ha azt mondanám,hogy friss vágással,kőkemény mellekkel és egy 2 napja 'éhező' gyerkőccel örömemet leltem a szoptatásban.Mire hazajöttünk a kórházból mondhatni,hogy elég jól belejöttünk a szopiba,igaz csak fekve ment.Aztán itthon hidegzuhany,Domi természetesen az első pár alkalom után rájött,hogy én az ágyról fekve,Bálinttal a mellemen,semmilyen csínytevésében nem tudom megakadályozni és ezt persze ki is használta,gondolom mondanom sem kell.Nem akarok megint kifogásokat keresni,a lényeg az,hogy újra szépen-lassan egyre többször nyúltam a mellszívóhoz és az üveghez.Tudom,hogy mindenkinek nehezen megy az elején és kitartóan és türelmesen kell próbálkozni,de úgy látszik nekem ez nem megy.Pár hete már csak üvegből kap...
De és itt a de,valahogy végig hiányérzetem volt.Amúgy sincs túl sok időnk egymásra másodszülöttemmel,talán a szopival egy kicsit közelebb kerülhetnénk egymáshoz.Tegnap megpróbáltam mellretenni és hihetetlen módon azonnal szopizott,mintha soha nem evett volna cumiból.Tisztában vagyok vele,hogy mennyire ügyes,egy igazi kis hős :) ...és ezért is íródik most ez a post....
Van valakinek esetleg tapasztalata vagy néhány jó szava,hoyg van-e innen még visszaút vajon a csak szopihoz?
és azért,hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog,vannak félelmeim is,és asszem most zúdulnak majd a kövek : nem szeretném,ha egész nap csak mellen lenne és nem tudna máshogy elaludni.Nem szeretném,ha éjjel ezerszer felébredne csak azért,hogy fél percet cicizzen és már előre félek attól,mi lesz majd,ha egyszer le kell szoktatni a ciciről....tudom ezek önző dolgok,de sok anyukát látok kikészülni pont ezektől a dolgoktól és úgy gondolom,hogy inkább legyen egy nyugodt és kiegyensúlyozott anyukája,aki üvegből eteti,minthogy idegeskedjünk mindannyian...na jó zagyván írtam le,remélem azért érthető :)
Ezeknek a fényében valaki valamit? :D
Nagy mumusomról,a szoptatásról néhány gondolatom.
Annak idején Domival nem jött össze a szoptatás.Nem tudom,min múlott.Én szívesen fogom arra,hogy a koraosztályon üvegből kapott enni és senki nem volt,aki segített volna a helyes mellretételben,mikor már lehetőség volt rá.Mikor segítséget kértem,a kezembe nyomtak egy bimbóvédőt.De nyilván nem ez volt a fő ok,mert ha alaposan utánajártam volna és ismertem volna azokat az anyukákat és azokat az oldalakat,amiket ma ismerek akkor menthető lett volna a helyzet.Persze legnagyobb részben én vagyok a hibás,de az akkori körülmények között végül a legkényelmesebbnek azt találtam,ha üvegből etetem a lefejt tejemmel.Több szempontból is nagyon jó volt ez a megoldás: mindig tudtam,hogy mennyit evett és az mennyi ideig elég neki körülbelül.Ha esetleg valami dolgom akadt,akkor rá tudtam bízni anyukámra Domit,ő is ugyanúgy meg tudta etetni.Az egy,amihez ragaszkodtam,hogy fél éves koráig vagy amíg csak van anyatejet kapjon...
Aztán megfogant Bálint.Megfogadtam,hogy mindent máshogy fogok csinálni,mindent megteszek a sikeres szoptatásért.Szopis tanácsadókkal beszélgettem,előadásra jártam,bújtam a netet.Biztos voltam benne,hogy menni fog és alig vártam az első alkalmat,hogy megpróbálhassam.Szülés után két órával már ki is hozták Bálintot és mellre tették nekem(akkor még az érzéstelenítés miatt nem tudtam mozogni) és otthagytak vele.Hiába a sok olvasmány és utánajárás,egyszerűen nem tudtam mit kell csinálni...gyömöszöltem a szájába,de csak sírt.Mindegy,nincs vész,még nem indult be a tejtermelés,nyugi,nem lesz gáz.Amúgy is állítólag két napra elegendő tartalékkal jönnek világra a gyerekek :D .Az akutszobában eltöltött két nap ezzel a nyűglődéssel telt.Mikor lekerültünk baba-mamásba már könnyebben mozogtam és sikerült is harmadik nap mérhetőeket szopiznia Bálintnak.Nagyon boldog voltam,bár hazudnék,ha azt mondanám,hogy friss vágással,kőkemény mellekkel és egy 2 napja 'éhező' gyerkőccel örömemet leltem a szoptatásban.Mire hazajöttünk a kórházból mondhatni,hogy elég jól belejöttünk a szopiba,igaz csak fekve ment.Aztán itthon hidegzuhany,Domi természetesen az első pár alkalom után rájött,hogy én az ágyról fekve,Bálinttal a mellemen,semmilyen csínytevésében nem tudom megakadályozni és ezt persze ki is használta,gondolom mondanom sem kell.Nem akarok megint kifogásokat keresni,a lényeg az,hogy újra szépen-lassan egyre többször nyúltam a mellszívóhoz és az üveghez.Tudom,hogy mindenkinek nehezen megy az elején és kitartóan és türelmesen kell próbálkozni,de úgy látszik nekem ez nem megy.Pár hete már csak üvegből kap...
De és itt a de,valahogy végig hiányérzetem volt.Amúgy sincs túl sok időnk egymásra másodszülöttemmel,talán a szopival egy kicsit közelebb kerülhetnénk egymáshoz.Tegnap megpróbáltam mellretenni és hihetetlen módon azonnal szopizott,mintha soha nem evett volna cumiból.Tisztában vagyok vele,hogy mennyire ügyes,egy igazi kis hős :) ...és ezért is íródik most ez a post....
Van valakinek esetleg tapasztalata vagy néhány jó szava,hoyg van-e innen még visszaút vajon a csak szopihoz?
és azért,hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog,vannak félelmeim is,és asszem most zúdulnak majd a kövek : nem szeretném,ha egész nap csak mellen lenne és nem tudna máshogy elaludni.Nem szeretném,ha éjjel ezerszer felébredne csak azért,hogy fél percet cicizzen és már előre félek attól,mi lesz majd,ha egyszer le kell szoktatni a ciciről....tudom ezek önző dolgok,de sok anyukát látok kikészülni pont ezektől a dolgoktól és úgy gondolom,hogy inkább legyen egy nyugodt és kiegyensúlyozott anyukája,aki üvegből eteti,minthogy idegeskedjünk mindannyian...na jó zagyván írtam le,remélem azért érthető :)
Ezeknek a fényében valaki valamit? :D
2009. szeptember 5., szombat
2009. szeptember 3., csütörtök
Külön alszunk
Domi egymás után két éjszaka aludt egy hang nélkül egészen 6.30-ig a kiságyban.Ezt is megértük.Már bánom,hogy régebben aggodalmaskodtam azon,hogy beszokik közénk és majd onnan is nősül.Úgy tűnik csak elég érettnek kellett lennie a különalvásra.Érdekes,de régen nem nagyon szerettem volna,hogy a nagyágyba szokjon,most meg nem akarom,hogy vissza a kiságyba.Hiányzik
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)