Kettő és fél év

Nekem a feledik szülinapok is olyanok egy kicsit, mintha igazi szülinapok lennének. Ma is például csak úgy elnézegetem a Bálintot, rácsodálkozom, hogy mikor lett ekkora, mikor lett ilyen önálló vagy éppen arra gondolok, hogy mi volt két és fél évvel ezelőtt. Kábé ilyenkor kezdhetett el visszatérni a lábamba az élet :D Ha egy szóban kellene jellemeznem a kisebbik fiam, hát akárhogy is nem szeretném, a rossz jelző jut eszembe :D veszedelmes, minden rosszban benne van, hisztis, akaratos, sehogysem lehet rá hatni. Múltkor például akkora hisztit levágott, mert nem akart pakolni, hogy szerintem az egész lakótelep hallotta. A végén már visitva orditott, hogy nemnemnem, a fejét pedig verte a földbe. Mindezt azért, mert ő már csak azért sem rak bele három kamiont a dobozba. Én meg csak ültem és néztem és arra gondoltam, hogy ezt a gyereket tutira elcserélték, mikor született :-D bár erre elég kicsi az esély, nem sok négy és fél kilós, vörös született aznap. De az az érdekes, hogy annak ellenére, hogy ilyen, khhm, eleven, valami hihetetlenül szeretetreméltó. Nagyon vidám, kedves, soha nem szomorú, mindenen hangosan kacag. Mostanában már elég jól be lehet vonni a közös játékokba is, szeret társasozni, szinezni, mesét hallgatni, bár túl hosszan semmi nem érdekli. Leszokóban van a délutáni alvásról, amit egyáltalán nem bánok, mert igy nyolckor már alszanak este, ellenkező esetben viszont még tizkor is kukorékolnának. 25 hónapos kora óta szobatiszta. Az étvágya szuperjó, mindent megeszik, minden mennyiségben. A Domival sokszor veszekednek, gyakran ő kezdi a kötekedést, nagyon nehéz köztük igazságot tenni és már nem is próbálok, mert általában mindkettőnek igaza van, csak nézőpont kérdése.

Egy szó, mint száz, nagyon örülök, hogy van egy ilyen hétördög kispasim (is) ♥


Miből lesz a cserebogár? :) 

És egy mai kép, 10 perce fotóztam :D