El is felejtettem elmeselni egy nehany hettel ezelotti tortenetet. Jottunk haza anyukamektol, amikor a kozeli suli elott talaltunk egy ceruzat. Mivel a fiuk imadnak rajzolni, gondoltam hozzuk haza. De a Domi csak allt es nezte a ceruzat. Nem szolt egy szot sem, amikor egyszercsak zokogasban tort ki. Elkepzelni sem tudtam, mi baja lehet, mire nagy szipogasok kozepette kibokte, hogy szeretne ha itthagynank a cerkat, mert ha a gazdaja visszajon, akkor igy megtalalhatja azt. Meg most is konny szokik a szemembe, ahogy visszagondolok erre az esetre. Olyan sokat lehet(ne) tanulni ezektol a csopp gyerekektol!!!
1 megjegyzés:
Drága lélek :)♥
Megjegyzés küldése