Apukám ugyanúgy van.Mindig kihasználjuk a látogatási időt,folyamatosan van nála valaki,amikor csak lehet.Tartjuk benne a lelket és ő is bennünk...bár érdekes,én nem tudok sokáig ott lenni nála,hiába beszélgetünk az ágyánál és lessük a monitort,valamiért nem megy sokáig ott maradni.Nehéz így látni őt,szeretném nagyon...sőt semmit sem szeretnék jobban,mint hogy felébredjen és legyen vége ennek a rémálomnak...
...ha sosem lenne sötét,nem láthatnánk a csillagokat...
8 megjegyzés:
nagyon-nagyon drukkolok, és sokat gondolok rá
Milyen igaz az utolsó mondat:(
Ölellek ♥
♥♥
♥♥♥
Még mindig szorítok Nektek!♥
Én is nagyon szorítok továbbra is nektek!!
És az utolsó mondat...nagyon megfogott..Pussz
vége lesz a rémálomnak hamarosan♥
A bejegyzést eltávolította a szerző.
gyönyörűséges♥
Megjegyzés küldése