VIGYÁZAT! HOSSZÚ LESZ!!
Nem lesz valami vidám a bejegyzés,de szeretném ha ez is megmaradna írásos formában,ha egyszer majd valamikor ő is elolvassa ezt a blogot.
Domival már a 32.héttől császárra készültünk,mert nagynak is becsülték meg hát nem is volt hajlandó fejjel lefelé fordulni a drága.Végig problémamentes volt a terhességem,csak a 38.héten szökött fel a vérnyomásom és vizesedtem be nagyon.A dokim azonnal bent is fogott,miután a felvételi szobán 160-as volt a vérnyomim.Dopegytet és corinfart kaptam,de ezekkel sem nagyon ment lejjebb 140-nél.Azt hittem megindítja a szülést,de ő mindenképp meg szerette volna várni a kiírt időpontot.Végül 18.-án hajnalban elfolyt a magzatvizem :) (több szempontból is nagyon örültem,többek közt mert nagyon utáltam kórházban lenni és tudtam,hogy így ennek vége lesz és gondoltam,hogy innen már semmi baj nem lehet)
Rögtön vittek is a szülőszobára,ahol repült az idő...vizsgálat,nst,vizsgálat,beöntés,borotva,zuhi...vizsgálat,oxitocin.Aztán mivel semmit nem tágultam és valószínűleg amúgy sem lett volna esélyem a hüvelyi szülésre,rögtön készítettek is elő a műtőre.(hab a tortán,hogy egy haverunk volt a műtős fiú...az volt az első napja a szülészeten-hihihi,nem volt ciki :D ).
Emlékszem,hogy nagyon féltem,még soha nem műtöttek,de valahogy meg közben mégis tök nyugodt voltam végig(onnantól öntött el ez a nyugalom,hogy elfolyt a vizem).Az altatóorvos nagyon kedves volt,végig kommenálta,hogy mikor mi történik.Azt is mondta,hogy ahogy kiemelik Domit,rögtön meg is fogják mutatni.Mikor szólt,hogy most veszik ki éppen és nem sírt fel és nem is mutatták meg,akkor már tudtam,hogy valami baj van.Nagyon megijedtem,de mivel mindenki teljesen nyugodt maradt,reméltem hogy nincs nagy vész :(.Aztán egyszercsak meghallottam kintről,hogy felsírt...jaj azt a megkönnyebülést :) ,miután felöltöztették és pólyába tették,megmutatták nekem.Kicsit megvisel,hogy nem láttam magzatmázasan,de mindegy.Az is bánt,hogy egyikünknek sem jutott eszébe,hogy ott bent esetleg lehetne fényképezni is,így az első kép a műtő előtt,már teljes harci díszben készült róla:) (majd másodszorra már okosabbak leszünk:) )
.jpg)
Aztán egyszercsak egyre szarabbul kezdtem el érezni magam,úgy remegtem,hogy azt hittem nem fognak tudni összevarrni :D.Valószínűleg attól lehetett,hogy ment ki az érzéstelenítő.
Az akut szobában viszont már annyira nem voltam jól,hogy egész biztos voltam benne,hogy meg fogok halni.Mint kiderült,a több mint 4 kilós gyerkőctől annyira kitágult a méhem,hogy nem akart összehúzódni,így a vérzés sem állt el,amiért aztán 3 egység vért is kellett kapnom.Pont volt ott egy néni,akit vissza kellett vinni a műtétje után,mert nem maradt abba a vérzés...gondolhatjátok,hogy éreztem magam :D.Végül nagy nehezen eltelt pár óra és kezdtem úgy érezni,hogy mégis megmaradok :D,akkor kértem,hogy hozzák oda Domit.Annyira,de annyira jó volt először kézbe kapni,hogy most is mindjárt sírok :) :(Nagyon pufók volt és őszintén szólva nem is láttam valami szép,formás újszülöttnek,de egyáltalán nem érdekelt.Ott volt és kész,ennél szebb dolog nincs is a világon♥♥.


8 megjegyzés:
hüpp hüpp jaj de jó volt tiiteket olvasni
Hjajj, és nemsokára megint egy újabb élménnyel leszel gazdagabb :) Remélem a rossz dolgok mind-mind elkerülnek és csupa szép felidézendő emlék marad :)
Majdnem sikerült megrikatnod:)cupp
Én elpityeredtem! Nagyon irigyellek, hogy ilyen erős maradtál. Én biztos, hogy összeomlottam volna. Amikor Bongival bent voltunk a kórházban, egy értéke magasabb volt a megengedettnél, így nem engedtek minket haza. Már ettől olyan sírógörcsöt kaptam, hogy alig tudtam abbahagyni. Az is igaz, hogy ilyenkor az a célravezetőbb, ha megőrzi az anyuka a lélekjelenlétét. Bencével már biztos nem lesz semmi probléma :)! Puszi nektek
hüpp-hüpp♥
:_( Ez nem volt egyszerű menet.
Kívánom, hogy fantasztikus szülésed legyen. :)
Én is pityeregtem egyet:(
Tudtam hogy nem indult Domi élete túl könnyen, de azt nem hogy ennyi mindenen kereszülmentetek:(
Az én szülésem se volt piskóta, de látom te sem panaszkodhatsz, jutott ki belőle neked is bőven:-(.
Lenne egy kérdésem, persze ha nem gond. Az császárnál mennyire fáj a gerincbe adott érzéstelenítő? mert én félkómában voltam, szünetek nélkül, uh engem seperc alatt elaltattak, de a következő nekem is császár lesz és attól nagyon félek, hogy ép ésszel fognak betolni. még sehol semmi gólya, de már előre félek, hogy végigrettegem azt a 9 hónapot:-(, a műtét miatt.
Megjegyzés küldése