2009. november 30., hétfő

Bejegyezte: Lidi dátum: 14:07 9 megjegyzés
Apukám állapotában még mindig semmi változás.Nagyon kéne,hogy felébredjen...nagyon.Ezzel sok mindent kerülhetnénk el,hogy ne súlyosbodjon a felfekvése,ne kapjon tüdőgyulladást és még sorolhatnám.Fel KELL ébrednie már!!!

Bálint három szóban...

Bejegyezte: Lidi dátum: 12:26 1 megjegyzés
Ez Ő : ujjszopi,béke és füligvigyor :D

Elfoglalt 20 hónapos

Bejegyezte: Lidi dátum: 6:01 2 megjegyzés
Domi nem ér rá unatkozni,ezer dolga van egy nap.Például:

Bújócskázik ()


Habtapizik(ez egy ideje az abszolút kedvenc)


Olvasgat

Vagy simán csak szaladgál

Esetleg kotnyeleskedik(természetesen csak nagyon ritkán :D)


Néha azért még ő is elfárad :)

És ma kérem szépen csoda történt.Domi teljesen egyedül,egy nyikk nélkül(mert elkényeztetem és nem hagyom nyekeregni:D ) elaludt az ágyában.Úgy volt,hogy mellébújtam,de ő csak bizergált és röhögött,mire mondtam neki,hogy kimegyek,próbáljon elaludni és láss csodát 5 perc múlva el is aludt :) Ilyen egy igazi férfi :D

2009. november 29., vasárnap

Bejegyezte: Lidi dátum: 12:59 8 megjegyzés
Nagyon szeretek esténként beleskelődni a fiúk szobájába.Pici kis buksijukban vajon mi lehet ilyenkor,vajon miről álmodhatnak?!Árad a nyugalom tőlük,csak így tudok én is nyugodtan lefeküdni és elaludni.Nagyon jó,hogy vannak nekünk,nem győzök elég hálásnak lenni értük a sorsnak.

Apukám ugyanúgy van.Mindig kihasználjuk a látogatási időt,folyamatosan van nála valaki,amikor csak lehet.Tartjuk benne a lelket és ő is bennünk...bár érdekes,én nem tudok sokáig ott lenni nála,hiába beszélgetünk az ágyánál és lessük a monitort,valamiért nem megy sokáig ott maradni.Nehéz így látni őt,szeretném nagyon...sőt semmit sem szeretnék jobban,mint hogy felébredjen és legyen vége ennek a rémálomnak...

...ha sosem lenne sötét,nem láthatnánk a csillagokat...

2009. november 28., szombat

Bejegyezte: Lidi dátum: 11:24 11 megjegyzés
Apukám úgy néz ki,hogy egyre inkább kezd magától lélegezni.Már nem a gép lélegezteti 100%-ban,hanem csak akkor segít rá,ha ő esetleg magától kihagyna.4 napja már,hogy megy ez az agyrém,de szerencsére mindennap van valami apróság,ami reményt ad,hogy van visszaút :) ezekbe kapaszkodunk,mert az NEM LEHET,hogy ne gyógyuljon meg.Nem lehet és kész.

2009. november 27., péntek

Bejegyezte: Lidi dátum: 11:46 12 megjegyzés
Nem írtam ma,mert nincs változás apukám állapotában.Annyi csak,hogy belázasodott:(.Azt mondják az ilyen betegeknél ez gyakran előfordul.Boldogabb lettem volna,ha nála nem.Nagyon fáradt vagyok(vagyis fáradtak vagyunk) és ilyenkor kicsit borúlátó is.Jó lenne ha felébredne,de legalábbis ha lélegezne magától :(

A fiúk jól vannak,Domi egyre kajlább,Bálint pedig egyre elevenebb.Majd írok már róluk is valamikor.

2009. november 26., csütörtök

Bejegyezte: Lidi dátum: 13:19 19 megjegyzés
Remek hírekkel hívott anyukám az esti látogatás után.Apa felhúzta a lábát,érzékelte,hogy csikizték a talpát.A nővérek is mondták,hogy reagál,zavarja mikor kamillázzák a szemét.Óriási dolgok ezek,nagyon boldogok vagyunk...ma már tudtunk enni :) jaj,istenem.Már nem lehet baj.Ugye,ugye nem?
 

Domi és Bálint Template by Ipietoon Blogger Template | Gift Idea