Nagyon szeretek esténként beleskelődni a fiúk szobájába.Pici kis buksijukban vajon mi lehet ilyenkor,vajon miről álmodhatnak?!Árad a nyugalom tőlük,csak így tudok én is nyugodtan lefeküdni és elaludni.Nagyon jó,hogy vannak nekünk,nem győzök elég hálásnak lenni értük a sorsnak.

Apukám ugyanúgy van.Mindig kihasználjuk a látogatási időt,folyamatosan van nála valaki,amikor csak lehet.Tartjuk benne a lelket és ő is bennünk...bár érdekes,én nem tudok sokáig ott lenni nála,hiába beszélgetünk az ágyánál és lessük a monitort,valamiért nem megy sokáig ott maradni.Nehéz így látni őt,szeretném nagyon...sőt semmit sem szeretnék jobban,mint hogy felébredjen és legyen vége ennek a rémálomnak...

...ha sosem lenne sötét,nem láthatnánk a csillagokat...

Apukám úgy néz ki,hogy egyre inkább kezd magától lélegezni.Már nem a gép lélegezteti 100%-ban,hanem csak akkor segít rá,ha ő esetleg magától kihagyna.4 napja már,hogy megy ez az agyrém,de szerencsére mindennap van valami apróság,ami reményt ad,hogy van visszaút :) ezekbe kapaszkodunk,mert az NEM LEHET,hogy ne gyógyuljon meg.Nem lehet és kész.

Nem írtam ma,mert nincs változás apukám állapotában.Annyi csak,hogy belázasodott:(.Azt mondják az ilyen betegeknél ez gyakran előfordul.Boldogabb lettem volna,ha nála nem.Nagyon fáradt vagyok(vagyis fáradtak vagyunk) és ilyenkor kicsit borúlátó is.Jó lenne ha felébredne,de legalábbis ha lélegezne magától :(

A fiúk jól vannak,Domi egyre kajlább,Bálint pedig egyre elevenebb.Majd írok már róluk is valamikor.

Remek hírekkel hívott anyukám az esti látogatás után.Apa felhúzta a lábát,érzékelte,hogy csikizték a talpát.A nővérek is mondták,hogy reagál,zavarja mikor kamillázzák a szemét.Óriási dolgok ezek,nagyon boldogok vagyunk...ma már tudtunk enni :) jaj,istenem.Már nem lehet baj.Ugye,ugye nem?

Most jövök apukámtól.Nagyon félve mentem be hozzá,kedden igencsak megviselt a látvány.De mondhatom,hogy boldogan jöttem ki,már egyáltalán nem festett olyan szörnyen.És és és nyitva voltak a szemei,anyukámmal még mosolyogtunk is.Pislogott,bár nem arra reagált,ha kérdeztük.De pislogott és szerintem ez szuper :) .Meg is mondtuk neki,hogy elég volt a lustálkodásból,ébresztő :)

Hihetetlen,hogy két nap alatt mekkorát tud fordulni a világ...rettenetesen fáj :(

Köszönöm,hogy velünk vagytok,nagyon jólesik ♥

köszönök szépen minden jó szót,hiszek a sok pozitív energiában.A helyzet még mindig változatlan....fel kellene ébrednie :(

Úgy döntöttem,leírom.Bár nem hinném,hogy könnyebb lesz tőle.De végülis itt éljük az életünket ebben a virtuális világban,virtuális barátokkal és előbb-utóbb biztos jönnének a kérdések és ami tegnap történt,hát sajnos ez is mostmár hozzánk tartozik.

Apukám épp készülődött hazafele a munkahelyéről,amikor összeesett.Napközben kétszer is mondta a munkatársainak,hogy szorít a mellkasa.Azonnal hívták a rohammentőt,alig tudták újraéleszteni.
Jaj,de nehéz erről írni,talán nem is kéne....
Olyan,mintha nem is velünk történne.Éjjel,mikor felkeltem annyira örültem,azt hittem,hogy csak egy rossz álom volt...de nem,az intenzíven fekszik,kómában,lélegeztető gépen.Az állapota tegnap délután óta változatlan...se nem jobb,se nem rosszabb.46 éves
Nagyon nehéz ezt felfogni,szinte lehetetlen.Összevissza járnak a gondolataim,nincs is talán egy értelmes gondolat a fejemben.Nagyon,NAGYON nehéz...

Muszáj erősnek lenni,hisz itt vannak a fiúk,nem jó nekik ez a hangulat.Párom ma itthon van velünk,de a végtelenségig nem maradhat ki a munkahelyéről.