És manapság :)
2011. november 25., péntek
Nosztalgikus hangulatban
Amikor a gyerekeimre nézek, sokszor kerülök nosztalgikus hangulatba. Csak úgy elnézem őket és nem térek napirendre, hogy már eltelt 4 év azóta, hogy anya vagyok. Tegnap tök véletlen bukkantam rá, hogy a Picasa-n megvan az eddigi összes fénykép, amit a netre feltettem. Több sem kellett, össze is gyűjtögettem néhányat :)
2011. november 23., szerda
Almás-fahéjas
Ha szeretnétek egy igazán egyszerű, de nagyon nagyon finom sütit, akkor ezt mindenképpen próbáljátok ki :)
http://www.mindmegette.hu/almas-fahejas-kevert.recept
Mi annyit módositottunk rajta, hogy reszeltük az almát, nem daraboltuk plusz reszeltünk bele étcsokit is.
És hát természetesen a gyerekek sem maradhatnak ki a kevergetésből:
A sütiről kép azért nincs, mert rögtön elfogyott, bár az is igaz, hogy csak fele adagot csináltunk :-)
http://www.mindmegette.hu/almas-fahejas-kevert.recept
Mi annyit módositottunk rajta, hogy reszeltük az almát, nem daraboltuk plusz reszeltünk bele étcsokit is.
És hát természetesen a gyerekek sem maradhatnak ki a kevergetésből:
A sütiről kép azért nincs, mert rögtön elfogyott, bár az is igaz, hogy csak fele adagot csináltunk :-)
2011. november 22., kedd
I ♥ tél
Zúzmara. Zimankó. Hidegtől kipirult arcocskák. Havazás. Hóember. Télapó. Adventi vásár. Várakozás. Karácsony. Diszek. Csillogó szemek a fa körül.Forralt bor.
Ugye mennyi szépsége van a télnek is? :-)
Forrás: http://bartoserika.hu/
Ugye mennyi szépsége van a télnek is? :-)
Bartos Erika: Hóember
Zúzmarás a december,
Örülhet a hóember.
Hófehér a pocakja,
Óriási hólabda.
Hópocakján hófeje,
Seprűt tart a jobb keze.
Kavicsszem és kavicsszáj,
Répaorrán kismadár.
Hosszú sál a nyakába’,
Van egy kopott kabátja.
Fazékból a kalapja,
Sosem volt haj alatta.
Mosolyog, míg tart a fagy,
Tavasszal majd elolvad.
2011. november 21., hétfő
Bálintról
Ha nekem valaki még egyszer azt mondja, hogy nincs rossz gyerek, csak eleven, arra rábizom egy hétre az én kicsi fiamat :-D
Fogadóóra
Szülői értekezlet már kettő is volt, mióta Domi ovis, de múlt héten sor került életem első fogadóórájára is.
Domi már szeptember 19.-e óta jár az oviba, de sajnos a mai napig nem sikerült megszeretnie. Illetve hát érdekes, mert mindenkinek azt mondja, hogy szereti és jól érzi magát, de reggelente mégis mindig sirva kér, hogy ne hagyjam ott és ami a legkevésbé tetszik nekem az az, hogy egész áldott nap nem játszik se egyedül, a többiekkel meg pláne nem. Nem vesz részt a tornában, a közös festésben, semmiben ha kreativkodnak. Az ottalvás ha szóba kerül, teljesen kiborul. Bár látszólag azt megérti, hogy majd ha munkába állok, muszáj lesz ott aludnia. Van köztetek olyan, akinek szintén ilyen nehezen ment a beszokás? Mert hát tudom én, hogy Domi nem egy átlagos gyerkőc és sejtettem is, hogy nem fog könnyen beilleszkedni, na de hogy ennyire nehezen menjen, azt azért nem gondoltam volna. Szivesen veszek bármilyen tanácsot. Szerintetek adjak neki időt még? Vagy keressek fel egy szakembert, aki tudna segiteni? Vagy egy kicsit erőltessem jobban, szóljak rá itthon, hogy igenis vegyen részt a foglalkozásokban? Ezzel vajon ártanék vagy pont ezzel használok? Hu, rengeteg kérdés, sokszor teljesen tanácstalan vagyok ebben az ügyben, mert természetesen a legkevésbé sem szeretném azt, ha Domi amúgy is borzasztóan érzékeny lelkivilága megsérülne.
Domi már szeptember 19.-e óta jár az oviba, de sajnos a mai napig nem sikerült megszeretnie. Illetve hát érdekes, mert mindenkinek azt mondja, hogy szereti és jól érzi magát, de reggelente mégis mindig sirva kér, hogy ne hagyjam ott és ami a legkevésbé tetszik nekem az az, hogy egész áldott nap nem játszik se egyedül, a többiekkel meg pláne nem. Nem vesz részt a tornában, a közös festésben, semmiben ha kreativkodnak. Az ottalvás ha szóba kerül, teljesen kiborul. Bár látszólag azt megérti, hogy majd ha munkába állok, muszáj lesz ott aludnia. Van köztetek olyan, akinek szintén ilyen nehezen ment a beszokás? Mert hát tudom én, hogy Domi nem egy átlagos gyerkőc és sejtettem is, hogy nem fog könnyen beilleszkedni, na de hogy ennyire nehezen menjen, azt azért nem gondoltam volna. Szivesen veszek bármilyen tanácsot. Szerintetek adjak neki időt még? Vagy keressek fel egy szakembert, aki tudna segiteni? Vagy egy kicsit erőltessem jobban, szóljak rá itthon, hogy igenis vegyen részt a foglalkozásokban? Ezzel vajon ártanék vagy pont ezzel használok? Hu, rengeteg kérdés, sokszor teljesen tanácstalan vagyok ebben az ügyben, mert természetesen a legkevésbé sem szeretném azt, ha Domi amúgy is borzasztóan érzékeny lelkivilága megsérülne.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)