Szülői értekezlet már kettő is volt, mióta Domi ovis, de múlt héten sor került életem első fogadóórájára is.
Domi már szeptember 19.-e óta jár az oviba, de sajnos a mai napig nem sikerült megszeretnie. Illetve hát érdekes, mert mindenkinek azt mondja, hogy szereti és jól érzi magát, de reggelente mégis mindig sirva kér, hogy ne hagyjam ott és ami a legkevésbé tetszik nekem az az, hogy egész áldott nap nem játszik se egyedül, a többiekkel meg pláne nem. Nem vesz részt a tornában, a közös festésben, semmiben ha kreativkodnak. Az ottalvás ha szóba kerül, teljesen kiborul. Bár látszólag azt megérti, hogy majd ha munkába állok, muszáj lesz ott aludnia. Van köztetek olyan, akinek szintén ilyen nehezen ment a beszokás? Mert hát tudom én, hogy Domi nem egy átlagos gyerkőc és sejtettem is, hogy nem fog könnyen beilleszkedni, na de hogy ennyire nehezen menjen, azt azért nem gondoltam volna. Szivesen veszek bármilyen tanácsot. Szerintetek adjak neki időt még? Vagy keressek fel egy szakembert, aki tudna segiteni? Vagy egy kicsit erőltessem jobban, szóljak rá itthon, hogy igenis vegyen részt a foglalkozásokban? Ezzel vajon ártanék vagy pont ezzel használok? Hu, rengeteg kérdés, sokszor teljesen tanácstalan vagyok ebben az ügyben, mert természetesen a legkevésbé sem szeretném azt, ha Domi amúgy is borzasztóan érzékeny lelkivilága megsérülne.
