Pár napja megcsillant a remény, hogy Bálint mégsem mászva fog az óvodába menni. Komolyan nem értem ezt a kispasit, ha olyanja van, átsétál a fél szobán, de egyébként meg egyszerűen nem hajlandó menni. Mindig kapaszkodva oldalazik vagy mászik. Nagyon szeretném már ha járna, sokszor elképzelem őket, ahogy együtt szaladgálnak az utcán. Tudom, nem lesz egyszerű, de én már annyira, de annyira unom a babakocsizást.
Ő egy angyalbőrbe bújt kisördög

Ha fél perc csönd van, már tudom, hogy valami rosszat csinál. Olyan fura ez nekem, Domi sosem volt ilyen, bár az igaz, hogy ő meg a másik véglet :-)
Bálint viszont minden lehetőséget megragad, hogy bosszantson, sőt ezt kifejezetten élvezi... Mire kiteregetek, az tuti, hogy ő a másik oldalon már le is pakolt csendben, utána persze hangosan kacagva, mikor észreveszem :-D. De egyszerűen nem lehet rá haragudni, annyira édes, ahogy ragyog a kis pofija, mikor rászólok, naná, hogy nem bírom ki röhögés nélkül. Meg az az ártatlan képe is ráadásul :-D még pluszban hozzájárul ahhoz, hogy ő egy ennyire különleges kisfiú :-)
Jaj, én olyan nagyon odáig vagyok a fiaimért :-D
♥