És miért?

Istenem miért, mondd MIÉRT nem hittem azoknak az anyukáknak, akik azt mondták, hogy örüljek, amíg nem beszél a gyerek?! (valószínűleg úgy nem hisszük ezt el, mint ahogy azt, hogy használjuk ki terhességünk utolsó heteit a pihenésre) Domi egész nap karattyol, ha ott vagyok a közelben, ha nem :D . És már ilyen magasröptű beszélgetések is elhangzanak köztünk:

Szituáció: ülünk az asztalnál, vacsorázunk. Én felállok, közlöm vele, hogy mindjárt jövök, csak hozok vizet. Nem telik el három másodperc.

-Anya, hova mentél?
-Vízért.
-És hova?
-A csaphoz.
-És minek?
-Hideg vízért Domi.
-És minek?
-Hogy igyunk.
-És miért?
-Hogy ne legyünk szomjasak.
-És miért?
-Uff....

Amúgy ez csak műfelháborodás ám. Imádom a kis cérnahangú dumaládát :D

Tök mások

Rég írtam már egy jó kis összehasonlítgatós bejegyzést. Hát íme, mennyire más lehet két testvér :)

Alvás:

Domi csak velem összebújva tud elaludni és éjjel is átbandázik hozzám. Hasonalvó.

Bálint egyedül alszik el, reggelig a helyén is marad. Az oldalán alszik.

Bálint cumizza az ujját, Domi nem.

Ébredés

Domi ébredés után még 10 percig kómás, szereti ha simogatom olyankor és elég nehezen tér magához. Régen gyakran ébredt sírva.

Bálint ébredés után azonnal aktív, még nincs is nyitva a szeme de már magyaráz, négykézláb áll. Szinte kivétel nélkül jókedvűen ébred.

Evés

Bálint nagyon sokat eszik, Domi nagyon keveset. Viszont mindkettő mindenevő :)

Temperamentum

Domi félénk, egyáltalán nem barátkozik könnyen. Bár szerencsére egyre kevesebbszer fakad sírva az idegenektől, ettől függetlenül nem haverkodik.

Bálint mindenkivel barátságos, rögtön vigyorog, vendégségben is azonnal feltalálja magát. Néhány jó szóért cserébe, bárki kezébe szívesen odamegy.

Utazás

Domival simán lehet buszozni, mondhatni ül, nézelődik és kulturáltan szórakozik :D

Bálint ellenben végigsikongatja az utat, tépné az előttünk ülő haját, rángatná a székét, stb... Hisztizik, mert nem teszem le a földre :D

Autóban mindketten elalszanak az indulást követő 5 percben :D

Játék

Domi órákig képes lekötni magát egy-egy játékkal, a tesója azonban össze-vissza csapong. 10 percnél tovább nem igazán foglalkozik ugyanazzal. Viszont autózni mindketten imádnak.Igazi férfiak ( na ebben hasonlítanak)

Külső

Hát ehhez nem is tudok mit hozzáfűzni, annyira, de annyira mások :D


Egyben mégis tökéletesen megegyeznek: ők az életem értelmei :)

A ki-vette-korszak

Jó, jó, megy persze az ezmiez kérdés is, de látszólag Domit mindennél jobban érdekli, hogy mit hol vettem :D. Kinyitja a hűtőt és elkezdi... anya, ezt hol vetted? És egyedül vetted? És a kolbászot hol vetted? És ezt ki vette és hol vette? Ezt a mama vette és mikor vette? Stb...

Kicsikét anyagias, múltkor pl a bolt előtt sétálva kért, hogy vegyek rudit neki, de mondtam, hogy most nem kell boltba mennünk. Erre közölte, hogy most nincs pénzünk judija :D . A múltkor meg egy lego duplos füzetet nézegetve azt mondta: anya, ez egy ójiási lego, ejje nincs pénzünk :))) Pedig nem szoktam neki soha mondani, nem tudom honnan szedte ezt a dumát, hogy nincs pénzünk :D na, de komolyan, tényleg nem :P

Tojta

Bálint

Nagyon sok boldogságot kivánunk szuletésnapod alkalmábol. Imádunk: anya és Domi

Sose kelljen :)

Ahogy egyre nőnek a fiaim, egyre kajlábbak és figyelmetlenebbek. Eddig megúsztuk komolyabb sérülések nélkül a bohóckodásokat, de az ördög sosem alszik. Nagyon hasznos oldalt találtam, minden szülő minden rémálmát felsorolták azt hiszem a cikkben.

IDE KATT

Túl a műtéten

Be kell vallanom, hogy igaza volt mindenkinek, aki azt mondta, semmiség lesz ez a műtét. Azt hiszem megint bebizonyosodott, hogy hajlamos vagyok túllihegni a dolgokat.

Negyed nyolc körül kellett elfoglalnunk a szobánkat a kórházban, kábé négy orvos nézte meg Domi torkát és egybehangzóan engedélyezték az altatást. Megkapta a kezébe a branült, természetesen borzasztóan sírt. Mondjuk mikor másodszor szedték ki neki, mert nem volt jó a vénája és egy másik doktornőt kellett hívni, hogy jól meg tudja szúrni, akkor már én is bőgtem vele...Mindegy, azt hiszem ez volt a legrosszabb élményünk szerencsére :)

Mikor visszamentünk a szobába Domi kapott egy nyugtató keveréket, amitől totál beájult, olyan volt mint a lassított felvétel.Annyira aranyos volt, nagyon kellett rajta nevetnem :D ( tudom, nem illett volna, hehe)

Fél tíz körül jött a nővérke, hogy mehetünk. Én vihettem le a műtő ajtajáig, ott kellett odaadnom a műtősfiúnak. Körülbelül egy óra múlva hozták is vissza, már a folyosó végén hallottam, hogy jön... sírva tudták csak elaltatni és azt mondta a doki, hogy ilyenkor mindig sírva is ébrednek...hát nem is ő lett volna, ha nem :) kicsiszívem. Aztán ahogy hozzám bújhatott, már meg is nyugodott és simán ébredt, ügyesen ivott és ügyesen evett is, mikor már lehetett, így nyugodt szívvel el is engedtek minket haza már aznap délután :) Az éjszakánk is teljesen átlagosan telt és azóta sem volt semmi probléma. Hétfőn még vissza kell mennünk kontrollra és leszedik neki a kötést is, aztán el is felejthetjük az egész kórházasdit... remélem jó időre :)

Nagoyn örülök neki, hogy túl vagyunk rajta és hogy tényleg ilyen könnyen ment minden. Az én nagyfiam egy kis hős :D