2009. december 24., csütörtök

Szenteste képekben

Bejegyezte: Lidi dátum: 12:37 4 megjegyzés
Nincs is mit írni,a képek mindent elmondanak :)





2009. december 23., szerda

Boldog karácsonyt!

Bejegyezte: Lidi dátum: 23:31 4 megjegyzés


Egy tudományos felmérés részeként kutatók megkérdeztek néhány 4 és 8 év közti gyermeket arról, hogy szerintük mi a szeretet. A kérdésekre adott válaszok mélysége és komolysága sok esetben a kérdezőket is meglepte:

"A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani."
Robi - 7 éves

"Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved."
Zsolti - 4 éves

"Szeretet az, ami megnevettet, amikor fáradt vagy." Teri - 4 éves

"A szeretet az, amikor anyu kávét főz apának, de belekortyol mielőtt odaadná neki, csak a biztonság kedvéért, hogy ellenőrizze, hogy biztosan finom-e." Dani - 7 éves

"A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután minden nap csak azt hordja majd." Nóri - 7 éves

"A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban és szerinte apu nem is gusztustalan."
Márk - 6 éves

"Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik."
Júlia - 8 éves

***


Alig várom már a csillogó szempárokat a fánál :)

Kívánunk mindenkinek békés karácsonyt: Tamás,Ildi,Dominik és Bálint

2009. december 22., kedd

Maxi

Bejegyezte: Lidi dátum: 1:37 3 megjegyzés
Picikét bugyuta,de én nagyon szeretem....öööö,akarom mondani a gyerekeim nagyon szeretik :D



Maxikukac (Buda Gábor- Haagen Imre)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis kukac, Maxi
Jól ismertem én is, fenn lakott az almafán.
Azt beszélik felénk, volt neki egy szerelme, a Manci
Csak hát az a pillangó elrepült egy szél után.

Láttam ahogy a fán bánatosan üldögél Maxi
A tekintete váratlanul megakadt a cipőmön.
És mivel a cipőfűzőm nádszálvékony volt, mint Manci
Egy pillanattal később már ott csücsült a lábtörlőn.

Könyörögve kérte, hadd lakjon a cipőmben Maxi,
Hogy szerenádot adjon az első közös éjszakán.
Megengedtem neki, végül is már messze jár Manci
És így dalolt a Maxi, mintha ma is hallanám:

Én édes drága Dulcineám!
Éljünk együtt az almafán! –úgy várom már!
És mivel nem látott az orránál tovább,
Ezért Maxikukac és a cipőfűzőm ma egy pár.

Maxikukac és a cipőfűzőm ma egy pár!

- úgy szeretnék én lenni a Maxikukac!...

2009. december 21., hétfő

21 hónapos

Bejegyezte: Lidi dátum: 23:41 3 megjegyzés
...és kreatívitásának csúcspontján van...

Kinek másnak juthatna eszébe szaloncukorral körberajzolni a járólapot,az asztalt,az ágyat...és hála a jó istennek a falat is :D




Egyébként meg elég durcás mostanában,mindenért azonnal visít.Ha nem sikerül valami,ha nem segítek azonnal vagy épp nem ugrok rögtön,ha megszomjazik.Ezt hívják dackorszaknak??



(igen,a háttérben látható freskó is az ő keze munkáját dícséri)

2009. december 20., vasárnap

Videók

Bejegyezte: Lidi dátum: 2:07 3 megjegyzés
Nem egy napon készültek,de akár készülhettek is volna

Mit ne mondjak?!Nem unatkozunk,na:D




2009. december 17., csütörtök

Fáj

Bejegyezte: Lidi dátum: 11:11 22 megjegyzés
Ez nem fizikai fájdalom,ez annál sokkal rosszabb.Valami nyomaszt...nyomja a fejem,mázsás súly van a mellkasomban,egy görcsben van a gyomrom.Nagyon félek a holnapi naptól.Soha semmitől nem féltem még ennyire.Úgy érzem ,nincs erőm hozzá.Nincs erőm kimenni a temetőbe,végigélni a temetést.Egy temetés annyira reális,annyira végleges.Onnan már nincs visszaút.Ha eddig nem is fogtam fel,ami történt,holnap muszáj lesz....és nem akarom.Azt akarom hinni,hogy épp dolgozik vagy otthon van vagy a városban vagy bárhol máshol...
Hiszek a sorsban,hogy mindennek oka van.De ezt egyszerűen nem értem,miért kellett így történnie.Nem tudom felfogni,pedig el kell fogadnom,mert az élet megy tovább....így vagy úgy,de megy tovább...

2009. december 15., kedd

Új családtagok

Bejegyezte: Lidi dátum: 13:33 3 megjegyzés

A kicsire nekünk gyűltek össze a pontok,a nagyokat egy távoli unokatesómtól kapták a srácok.Domi imádja őket,mindenhova hurcolja magával mindhármat a fülüknél fogva :D.

Még nem késő gyűjteni a pontokat,részletek ITT
 

Domi és Bálint Template by Ipietoon Blogger Template | Gift Idea