Méghozzá ezért:
Nyolckor felfedezem,hogy 4 zacskó gyorsrizsen kívül semmi,de semmi nincs itthon.Eltervezem,hogy átugrunk a teszkóba,ami 5 perc normál esetben tőlünk.De tudom,hogy nem lesz egy gyaloggalopp,mert még össze kell pakolnom,etetnem kell,pelenkát cserélni,átöltöztetni.Mire Bálinttal végzek,kezdhetem ugyanezt elölről Domival,aztán újra összepakolni,mert persze ő időközben szétpakolt.10-re felöltözünk,mindhárman útra készen vagyunk és bár eddig sem volt egyszerű,most jön csak a neheze.
-Domi,gyere lécci,induljunk a boltba.....Domi öt perce állok az ajtóban,ránk melegszik a ruha,tényleg induljunk.
Öt perc alatt elbotorkál az ajtóig,közben motorozik egyet,feldönti a babakocsiját,egy kézzel lesöpri a játékokat a polcról és szétrúgja a cipőket az előszobában.Végre be tudom zárni az ajtót.Hívom a liftet,kezemben Bálint,már teljesen összeizzadtunk.Ideér a lift.
-Domi lécci állj fel a lépcsőről,itt a lift.....Domi lécci ne hagyd a folyósó közepén a kulcsom....Domi gyere 5 perce tartom a liftet,lehet,hogy más is szívesen használná.
Végre bent vagyunk a liftben,már előre félek,hogy amíg beteszem lent Bálintot a babakocsiba,addig Domi leesik azon a 10 lépcsőfokon,ami levezet az ajtóhoz.Megkérem,hogy üljön le a lépcsőre,amíg elrendezem a tesóját.Szerencsére leül,persze csak miután végigszagolgatta a virágot az előtérben.
Elindulunk,Domi azonnal kiszaladna az útra,de mindig időben elkapom :D
Elhaladunk a két ház között,tele van minden gesztenyével.Természetesen egyet sem hagyhatunk ott,mert nem elég az a 3 teszkós szatyornyi,ami otthon van.
-Domi,gyere kisfiam haladjunk,így sosem lesz ebéd.Domi ne szedd össze az üvegszilánkokat,a csikkeket és a kutyakakit se lécci.
Elérünk a teszkóba(30 perc alatt körülbelül).Domi azonnal nekiáll lepakolni a paradicsomokat.Aztán szépen sorban a banánokat,paprikákat,szilvát.És kiszórná a mogyorót is.Csalogatom a hűtő fele,hogy aztán végighisztizze a teszkót,miközben én nyugtatom:
-Domi tudod,hogy előbb ki kell fizetni a túrórudit,csak utána bonthatjuk ki.
Ezen kívül még ezek a mondatok hangzanak el a számból:
-Domi nem veszünk most pufit,hipót,öblítőt,mosószert,homokozó szettet.
Végre elérünk a pénztárhoz,ahol már Bálint sem bírja szó nélkül,elkezd sírni...ettől Domi is elkezd sírni,én hirtelen nem is tudom melyikhez szóljak,felkapom Domit,Bálintot próbálom nyugtatni.Mindenki minket néz már.Az előttem álló nő megszán és előreenged.Pedig nincsenek erre betanítva a fiúk,de ilyenkor azért kapóra jön :D
Nagy nehezen fizetek,a visszajárót leszórom,alig tudok elpakolni,a cucc épphogy befér a babakocsiba alulra.De kész vagyunk,indulhatunk haza.... hogy aztán itthon észrevegyem,hogy nem vettem kenyeret
.Király
